English   Magyar

Földtörténet

A Föld kora 4600 millió év. Hazánk területe - az eddigi ismereteink szerint - nem tartozott az ősi (archaikum) korokban keletkezett területek közé, viszont a középkortól (mezozoikum) kezdve minden geológiai kor itt hagyta emlékét a felszínen, vagy annak közelében.

  • Jelenkor
    • Holocén (10-15000 éve)
  • Újkor
    • Pleisztocén (15000-2,5 millió éve)
  • Újkor - Kainozoikum
    • Pliocén (2,5- 9 millió éve)
    • Miocén (9-25 millió éve)
    • Oligocén (25-37 millió éve)
    • Eocén (37-65 millió éve)
    • Kréta (65-135 millió éve)
  • Középkor - Mezozoikum
    • Jura (135 -195 millió éve)
    • Triász (195-240 millió éve)
    • Perm (240-285 millió éve)
    • Karbon (285 -375 millió éve)
  • Ókor - Paleozoikum
    • Devon (375 -420 millió éve)
    • Szilur + Ordovicium (420-520 millió éve)
    • Kambrium (520-580 millió éve)

A miocénben (9-25 millió éve) az Északi-Középhegység egyes területeit tenger borította. A harmadkor utolsó szakaszában, a pliocénban (2,5-9 millió éve) kezdett szárazulattá válni hazánk egy jelentős része (a hegyek környéke), azonban az ország nagyobb részét a viszonylag sekély, 10-100 m mélységű, alig sósvizű Pannon-tenger borította, amiben a szakaszos, lassú süllyedés következtében igen vastag homok-, agyag-rétegek rakódtak le. A pliocén végén fokozatosan emelkedett az egész ország felszíne. Levonult a Pannon-tenger, helyette a süllyedő medencékben (Alföld, Kisalföld) - kezdetben egymással kapcsolatban lévő - édes vízi tórendszerekbe rakták le törmeléküket, hordalékukat az ősfolyók. Ezen üledékes kőzeteket (kavics, homok) bányásszuk ma, és főként ezen ásványi anyagokat használjuk lakóházaink építéséhez (vakolat, beton).

Annak köszönhetően, hogy a környező hegyvidékeken eredő folyók a pliocén és a pleisztocén korban elsősorban a Kárpát-medencében rakták le, zömében kavicsból és homokból álló hordalékukat, Magyarország geomorfológiai helyzete kavicsfelhalmozódás tekintetében kedvező (Európa leggazdagabb területei közé tartozik). A Kárpát-medence már a kialakulásától kezdődően, s évmilliókig tartó kialakulása során végig fontos üledékgyűjtő tulajdonsággal bírt, amely a medenceperem kiemelkedő hegységeinek lepusztuló kőzetanyagából folyamatosan töltődött. Az igazán jelentős lelőhelyek egyrészt a jelenkori-, másrészt az ősi folyómedrekhez kapcsolódnak hazánkban. A kavicsbányászat fő területei a Duna, Sajó és a Rába folyók környezetében vannak, Csepel-Délegyháza, Nyékládháza és Hegyeshalom központokkal.